George Sbârcea (1914-2005) újságíró, zeneszerző, költő, zongorista, író. Sbârcea 1914-ben született. a család negyedik gyermekeként. Gyermekkorának nagy részét itt töltötte a szülei birtokán, hisz mind az apja, Nicolae Sbârcea (községi orvos volt Maroshévízen), mind az anyja hévízi születésűek voltak, sőt nagyszülei is itt születtek, és itt is laktak. Első felesége, a hévízi Bodó Anna két lánnyal ajándékozta meg, Krisztinával és Terézzel. Felesége fiatalon, mindössze 42 évesen elhunyt. 1969-ben újranősült, a brassói születésű Marikát vette el feleségül, aki 25 évvel volt fiatalabb nála. Iskoláit Maroshévízen, majd Szászrégenben végezte, az 1930-as években elvégezte a kolozsvári Zenei Főiskolát, ezek után jogot tanult. Anyanyelvén kívül hat nyelven beszélt és írt magas szinten: angolul, németül, olaszul, franciául, finnül és magyarul. Élete során 83 könyvet adott ki, ezek közül tízet magyar nyelven (Szép város Kolozsvár), tízet meg magyar nyelvből fordított románra. Számos újságcikke jelent meg románul és magyarul is, kolozsvári és a megyénkben kiadott magyar újságokban. Így az 1970-es években cikkei jelentek meg a Hargita napilapban, sőt a Hargita Kalendáriumban is. Neve ismertté vált mind a román közönség, mind a magyar közönség számára. Főleg az 1937-ben, Nagybánya mellett írt „Ionel Ionelule” énekkel alkotott maradandót, míg a magyarok számára az Imrédi Géza szövegének a megzenésítése emlékezetes, hiszen ebből született „A Dónáth úton nyílnak már az orgonák” című örökzöld slágere, melyet Tamás Gábor kitűnően ad elő. A Ionel Ionelule slágerről azt kell tudnunk, hogy egy maroshévízi barátjáról írta, aki a Zsákhegy negyedben lakott és nagyon szerette az italozásokat, Huruba Ionel könyvelő volt a helyi faipari gyárnál. Szép férfi volt, de beszédhibás (dadogott), csak sajnos a túlzott italozás megbélyegezte az életútját. Sbarcea volt az egyetlen romániai újságíró, aki interjút készített Benito Mussolinivel 1942-ben, majd Adolf Hitlerrel 1943-ban. E két interjúnak nagy sikere volt akkoriban, hisz több európai újság átvette tőle. 1945-ben, újságcikkekben bírálta a kommunista rezsimet, amiért a hamisításairól híres Népi Törvényszék 15 évi börtönre ítélte el árulás címén. Amikor a döntés tudomására jutott, Petelére menekült, ahol elbújt, de 1947-ben elfogták és bebörtönözték. Kilenc évet töltött le a Jilava-i, nagyenyedi és szamosújvári börtönökben, külföldi nyomásra bocsátották szabadlábra 1956-ban. Számos kitüntetésben részesült, mint például: 1938-ban maga Charles de Gaull nyújtotta át a „Francia Érdem Légió”-  díjat, mely kitüntetés a legnagyobb volt Franciaországban. 1942-ben pedig „Finn Oroszlán”- díjjal tüntetik ki. Ő az egyetlen román, aki e díjjal büszkélkedhet. Két évet töltött el Tibetben, ahol jogát tanult a Dalai Láma tanítványaként. Több slágert írt, melyekkel összejárta a fél világot, így barátkozott meg Luis Armstronggal is. Eleinte Kolozsváron lakott ugyan, de az 1970-es évek közepén Bukarestbe költözött. Sok magyar barátja volt köztük sokat emlegeti Dzsida Jenőt, Nyirő Józsefet és Salamon Ernőt, akihez gyermekkori barátság fűzte. Ez utóbbiról és más barátokról egy kitűnő írása jelent meg magyar nyelven, Pisztránghalászaton, mely egy 1928-as évi nyaralását írja le Maroshévízen. Ugyanakkor nagyon jó barátja a volt Széfeddin Sefket Tibor Ahmed D. Dzselaleddin kolozsvári török főkonzul is. Dzsidával és Sefkettel létrehozták azt a kis társulatot, amelyben román és magyar színészek, táncosok, zenészek voltak, és amely előadásaival turnézott Erdély-szerte. A kolozsvári magyar színházban és operában is tevékenykedett, a Román Televízió főszerkesztő-helyettese lett, többek között ő indította el a magyar adást, a Román Írószövetség vezetőségi tagja volt. Mellőzött zseni fontos szerepe ellenére a rendszerváltás után a frissen megalakult román kormány háttérbe szorította. Az 1970-es 1980-as években minden nyáron több napot töltött Maroshévízen, hisz a rokonai mind itt laktak. Románia legnagyobb és legértékesebb autogram gyűjtemény tulajdonosa. Életének utolsó éveit betegesen töltötte, nemigen mozdult ki Bukarestből. 2005. július 27-én hunyt el a fôvárosban, a katolikus Belu temetőben helyezték örök nyugalomra.